A munkaköri leírások 5 csapdája: mire figyeljünk munkavállalóként?

2017. szeptember 11. - Dr. Tomka Barnabás

A munkaköri leírás létezése önmagában még nem garancia semmire; de hogy megléte esetén milyen csapdákat rejt(het) a munkavállalóra nézve, öt pontba gyűjtve foglalja össze ez a bejegyzés.


1. csapda: Álláskeresőként már ismerted új feladatod munkaköri leírását?

Kezdjük azzal, hogy ideális esetben a munkaköri leírással nem a munkaviszony létesítését követően kellene először találkozni. Míg ugyanis egy álláshirdetés csak nagyvonalakban vázolja, hogy milyen tevékenységre keres a vállalat új munkatársat, addig a munkaköri leírás teljes körűen kell(ene), hogy tartalmazza a munkavállaló által végzendő, rendszeres feladatokat.

Az álláskereső a hangzatosan elnevezett munkakörön túl csak az álláshirdetésben leírtakkal vetheti össze tudását, képességeit, tapasztalatait, és döntheti el, hogy alkalmasnak találja-e magát a feladatra. Sokban megkönnyítené az álláskeresés szakaszában lévő munkavállalók helyzetét, ha a megpályázni tervezett munkakörhöz kapcsolódó feladatok már ekkor ismertek lennének.

Az persze érthető, hogy teljes munkaköri leírásokat a vállalatok nem tesznek közszemlére álláshirdetéseken keresztül, ugyanakkor elvárható lenne, és mindkét fél érdekét szolgálná, ha az első személyes találkozáskor azt már megosztanák a pályázókkal. Munkavállalói oldalról ez már csak azért is hasznos és kívánatos, mert ismeretében a tudását, képességeit és tapasztalatait megítélni képes jelentkező vélhetően pontosabban fel tudja mérni saját alkalmasságát és motiváltságát a munkakör betöltésére. Lássuk be, a feladatra való alkalmasság mellett legalább annyira fontos a kellő motiváltság is a konkrét feladatok végzésére.


2. csapda: Tudásod és tapasztalatod mennyiben van összhangban a munkaköri leírásban rögzített feladataiddal?

A munkaköri leírások általában igen részletesen tartalmazzák a munkáltató elvárásait a munkavállaló tevékenységét illetően. Függetlenül attól, hogy ezek napi jelleggel végzett, rendszeres feladatok vagy éppen eseti jelleggel előforduló teendők, a munkavállalónak tudása és tapasztalata alapján képesnek kell lennie azok ellátására. Ez még akkor is jogos elvárás, ha a munkaviszony kezdeti szakasza a betanulás, az át- vagy kiképzés időszakát jelenti.

Amennyiben a munkaköri leírás megismerésére csak a munkaviszony létesítését követően kerül sor, kellemetlen meglepetésként érheti a munkavállalót, hogy feladatai közt több-kevesebb olyan is szerepel, amelyek képességét és tapasztalatait meghaladják, vagy éppen attól eltérőek. Eltekintve attól a lehetőségtől, hogy elvileg minden feladat megtanulható, munkavállalóként ez a helyzet komoly dilemmát okozhat. És nem csak az a kérdés merülhet fel, hogy a munkavállaló idővel alkalmas lesz-e a feladat elvégzésére, és tudja-e teljesíteni a vele szemben támasztott elvárásokat.

Legalább ennyire fontos a belső motiváltság, hogy akarja-e egyáltalán napi jelleggel végezni ezeket a feladatokat. Amikor ha másért nem, de az ott töltött idő alapján a munkahely a második otthon és a kollégák a második család, akkor nem másodrendű az a szempont, hogy munkavállalóként mennyire komfortosak és hozzá közel állóak a tőle elvárt, napi jelleggel végzett feladatok.


3. csapda: Napi feladataid mennyiben fedik a munkaköri leírásban foglaltakat?

A munkaköri leírásban rögzített elvárások jó része rendszeres, visszatérő feladat, ugyanakkor gyakran tartalmaznak soha vagy csak igen ritkán jelentkező teendőket. Általában 6-12 hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy megítélhessük, a leírt és tényleges feladatok mennyiben vannak összhangban egymással.

Amennyiben az alkalmi feladatokon túl jelentős eltérés tapasztalható a munkaköri leírásban rögzített és a napi rendszerességgel végzett feladatok között, és minderre ráadásul a próbaidőn túl derül fény, annak igen komoly és hosszú távú következményei lehetnek mindkét félre nézve. Nem számítva az olyan szerencsés helyzeteket, amikor az eltérések ellenére a munkavállaló tökéletesen helyt áll, és még kedvére is valóak a rábízott feladatok, az ilyen nem várt felismerés igen kellemetlen helyzetbe hozhatja a munkavállalót.

Azon túl, hogy olyan feladatokat kell végezni napi rendszerességgel, amelyekhez nincs meg teljes egészében a megfelelő tudása és tapasztalata, számos kérdés merülhet fel benne munkaviszonyát illetően. Lehet, hogy nem én vagyok a legalkalmasabb személy a feladatra? Talán a munkáltató nem tudta, hogy pontosan milyen feladatok tartoznak ehhez a munkakörhöz? Esetleg a munkáltató nem tudta pontosan, hogy mit várjon el a leendő munkatárstól? Vagy ami a legrosszabb, a munkáltató nem tudta, hogy kire van szüksége?

Bármelyik kérdésre is legyen igen a válasz, az egyértelművé teszi, hogy ebből a munkaviszonyból hiányzik a munkavállaló hatékonyságát biztosítani hivatott összhang. Hiszen a munkavállaló pontosan annyira hatékony, amint amennyire a vele szemben támasztott elvárások összhangban vannak tudásával, képességeivel, tapasztalatával és motiváltságával. Ennek hiánya alapjaiban befolyásolja a munkavállaló teljesítményét, ezáltal pedig a vállalat hatékonyságát. Ez azért különösen fontos megállapítás, mivel a munkavállaló nagy valószínűséggel elmarad a saját maga elé kitűzött, illetve a munkáltató által elképzelt/elvárt szintű teljesítménytől.


4. csapda: Teljesítményed értékelése mennyiben követi a munkaköri leírásodban foglaltakat?

A teljesítményértékelés, mint a munkáltatói (vezetői) visszajelzések egyik legfontosabb – és egyben hivatalos, írásbeli – eszköze önmagában is fontos és érdekes kérdéskör, ami egy későbbi bejegyzésnek témája is lesz. Szükséges vele foglalkozni, de nem csak azért, mert a munkaköri leírás mellett a munkavállaló teljesítményét és hatékonyságát biztosítani hivatott rendszer másik meghatározó eleme. Azért is, mert a munkaviszonyokban jelenleg alkalmazott teljesítményértékelési rendszerek és módszerek finoman szólva is távol állnak attól, hogy érdemben értékeljék, és ami még fontosabb, valós képet adjanak a munkavállaló tényleges teljesítményéről.

Hogy miért? Leginkább azért, mert szubjektívak, az értékelt időszakból kiragadnak elemeket, az értékelést végző vezető „emlékeire”, pozitív és negatív benyomásaira, élményeire alapoznak. Ebből következően egy hatékony teljesítményértékelési rendszer ismérvei is körvonalazódnak: az értékelést végző személyes élményeitől és benyomásaitól mentes, az értékelt időszakot teljes egészében felölelő, valamint egy objektív, a munkavállalók összességén egységesen alkalmazott mérési módszere alapozott.

Ám mindezek önmagukban mit sem érnek, hogy ha az ebben a pontban vizsgált kérdésre nem adható megnyugtató válasz. Ugyanis a teljesítményértékelés kizárólag abban az esetben lehet korrekt, valós és érdemi, amennyiben ahhoz azokat a munkaköri leírásban rögzített és ténylegesen végzett feladatokat veszik alapul, amelyek végzésére a munkavállalót, mint a legalkalmasabb jelöltet korábban kiválasztották.

Akkor mégis mi az oka, ha a teljesítmények értékelése mégsem így történik, és mi lehet ennek a következménye? A teljesítményértékelés során a munkáltató elsősorban a munkavállaló tényleges tevékenységét, elvégzett munkáját értékeli. Ennek alapjául pedig azok a feladatok szolgálnak, amelyeket az értékelési időszak során a munkavállalóra bízott, részére kiadott. Ideális esetben az értékelést végző személye azonos azzal a közvetlen vezetőjével, aki a munkavállaló részére a feladatokat meghatározza. Amikor értékelésre kerül sor, az értékelő a kiadott feladatok munkavállaló által teljesített minőségét veti össze az általa előzetesen elvárt teljesítendő minőséggel. Vagyis az elvárás és a tényleges teljesítmény egymáshoz mért viszonya figyelembevételével történik az értékelés.

Induljunk ki abból, hogy a munkavállaló képes ellátni a munkaköri leírásban rögzített és ténylegesen is rábízott feladatokat, így amennyiben ezek értékelésére kerül sor, akkor valóban, ebből a szempontból érdemi lehet az értékelés. Amennyiben viszont olyan feladatok is érzékelésre kerülnek, amelyek nem szerepelnek a munkaköri leírásban, és a munkavállaló valamilyen okból – tudás vagy tapasztalat hiánya miatt – nem kellően felkészült a feladat elvégzésére, akkor beláthatjuk, hogy az értékelés semmiképpen sem tekinthető korrektnek. (Persze itt számtalan kérdés merülhet fel, például, hogy miért vették akkor fel, miért vállalta el a munkát, miért nem jelezte az ellentmondást korábban és még sorolhatnánk. Igen, ezek mind jogos megjegyzések, de ezek megvizsgálására nincs lehetőség, és nem is tárgya ennek a bejegyzésnek.)


5. csapda: Ki írta a munkaköri leírásodat?

A munkaköri leírásnak „elvileg” a munkáltató által elvárt, a munkavállaló által ténylegesen végzett feladatokat kell tartalmaznia. Amennyiben eltérés mutatkozik a leírt és ténylegesesen végzett feladatok között, felmerül a kérdés, hogy mi ennek az oka, illetve hogyan fordulhat ez elő. A munkavállalótól ugyanis nem várható el maximális teljesítmény úgy, hogy munkáltatói oldalon a munkaköri leírásban foglaltak és a napi szinten elvárt feladatok összhangja, mint a munkaviszony egyik alapkövetelménye nem biztosított.

Jogos lehet a kérdés, hogy a munkaköri leírás elkészítésével megbízott személy – legyen az egy HR-es vagy éppen a közvetlen vezető – miért nem tudta összehangolni a munkáltató elképzelésit és ténylegesen elvárt feladatokat. Bárki is legyen felelős a kialakult helyzetért, azt önkéntelenül is egyértelművé tette, hogy munkáltatói oldalon nincs összhang az elképzelés és az elvárás között, ami nagy valószínűséggel vállalati oldalon hatékonyságcsökkenést eredményez, még ha egyetlen munkavállaló optimálistól elmaradó teljesítménye vállalati szinten önmagában nem is kimutatható.

Ami viszont igenis kimutatható az az a „kár”, hogy a nem megfelelő munkaköri leírás alkalmazásával a munkavállalót megfosztották a lehetőségtől, hogy a tudásának és a munkáltató elvárásának megfelelő teljesítményt nyújthasson, illetve hogy teljesítményének értékelésekor azokat a feladatokat vegyék alapul, amelyek végzésére őt, mint a legalkalmasabb jelöltet korábban kiválasztották.


Kapcsolódó cikkek:

Kinek és miért fontos a munkaköri leírás?


www.humaneroforrasoptimalizalas.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://humaneroforrasoptimalizalas.blog.hu/api/trackback/id/tr1712820730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felső határ nincs 2017.09.11. 15:01:39

a munkaköri leírás teljesen felesleges a magánszférában

én még életemben nem láttam ilyet / dolgoztam gyárban, étteremben, ügyvédi irodában, multinál irodában/

munkaköri leírásod = teszed amit mondanak ha nem tetszik akkor felmondasz

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.09.11. 15:45:25

Nem gond, majd felmondasz, ha szar.

Eleve ezek a leírások semmit se jelentenek a legtöbb esetben.

Amikor először kaptam munkahelyi leírást, 5 oldal volt, gyakorlatilag a világmindenség összes elképzelhető feladata benne volt, az első oldalon pedig pár május elsejei típusú jelszó volt.

Oda is mentem közvetlen főnökömhöz megkérdezni, rámuatatva az első pontra, ami kb. úgy szólt, hogy "distinctively and dynamically maximize diverse client-centered best practices", hogy ez mi a fenét takar, ő azt mondta, ez csak formalitás, csak írjam alá. Magyarul: az se érti, aki írta. Így nem is olvastam el alaposan, csak aláírtam. Mondanom sem kell, SOHA senki többet nem hivatkozott a munkaköri leírásra.

ogli dzsí 2017.09.11. 16:02:11

Hú vazz mekkora egy bullshit szakma ez a HR. Én csak azért szeretek benézni a mi HReseinkhez mert jó kis bukott bölcsész bulák vannak ott cidáznak mint kismalac.

killerkaller 2017.09.26. 16:01:41

@ogli dzsí: Ugyanakkor ők "interjúztatnak", ha jelentkezel egy melóra.

killerkaller 2017.09.26. 16:04:03

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Meglétének, vagy hiányának egy esetleges Munkaügyi Bírósági eljárás során lehet jelentősége.