Mamahotel vagy munkahely?

2017. december 26. - Dr. Tomka Barnabás

fotolia_164501986_l.JPG

Álmaink munkahelyének megtalálása és kiválasztása legalább olyan fontos döntés életünkben, mint a párválasztás. Az ideálist keressük, és hosszú távra tervezünk vele. Hogy végül hol állapodunk meg, az motivációinkon, és persze lehetőségeinken múlik. Hogy kinek mi a motivációja, az szubjektív, ugyanakkor trendek, általánosságok mégis megállapíthatók. Az álláskeresők és munkahelyváltást tervezők motivációival foglalkozó felmérésekből napjainkban egy meglepő és elgondolkodtató tendencia olvasható ki: a szakmai kihívás egyre hátrébb csúszik a prioritási listán.

A munkahelyválasztást befolyásoló motivációk változatosak, ám azok sora mégsem végtelen. Munkahelyével kapcsolatosan szinte mindenkinek szempont – és egyben elvárás is – az emberséges és következetes vezető, a korrekt bérezés, a jó munkahelyi környezet és infrastruktúra, a feszültségmentes munkatársai kapcsolatok, fix munkaidő, minél könnyebb megközelíthetőség, stb. Közhelyszerű, de mégis, alapvető és jogos igény mindegyik. Persze ritka eset, hogy összes elvárásunk teljesül, általában egy vagy több szempont tekintetében is kompromisszumra kényszerülünk.

A munkaerőhiány azonban ebből a szempontból is kedvezni látszik a munkavállalóknak. Az álláshirdetésekben olvasható elvárások puhulni és lazulni kezdtek. A képzett munkaerő hiánya arra kényszeríti a munkáltatókat, hogy csökkentsék elvárásaikat, mind tudás, mind pedig szakmai tapasztalat szempontjából. Szélesíteni próbálják merítési lehetőségüket annak árán is, hogy a kiválasztott munkavállaló akár csak hosszabb ideig tartó át- vagy továbbképzés után érheti el az elvárt teljesítmény szintet. Ezzel egyidejűleg a munkavállalónak kínált juttatások körét és minőségét drasztikusan bővítik. A vállalatot magát pedig, mint kívánatos és trendi munkahelyet – internetes társkereső oldalak profiljait is megszégyenítő kreativitással – igyekeznek a legjobb választási lehetőségként feltüntetni a várt jelentkezők irányába.

Amikor pihenőszobáról, rugalmas munkaidőről, otthoni munkavégzés lehetőségéről, munkahelyi bölcsödéről és még ki tudja miről esik szó, hirtelen nem is egyértelmű, hogy munkahelyi körülményekről és feltételekről vagy inkább egy hétvégi wellness program részleteiről beszélünk. Természetesen a jó munkahelyi légkör és körülmények – amibe értse bele mindenki a kedvére valót – fontos szempontok, de lassan a munkáltató és munkavállaló viszonya felborulni látszik, vagy inkább már fel is borult.

Klasszikus értelemben a munkavállaló munkaerejét bocsátja a munkáltató rendelkezésére, amiért bért kap. Természetesen az évszázadok során a fizetések nőttek, a munkaidő folyamatosan csökkent, javultak a munkahelyi körülmények. Messziről indultunk, és ahova a 21. század elejére értünk, egy hosszú fejlődéstörténet eredménye. Vitán felül áll, hogy van még hova fejlődni. Igaz ez különösen Magyarországra. Örök téma a bérek felzárkóztatásának igénye, főleg úgy, ha azokat az ingatlan és üzemanyag árakhoz mérve összevetjük a nyugat-európaiakkal. Hosszú és végeláthatatlan vita forrása, bármikor is kerüljön szóba. Ám most maradjunk a felvetett jelenségnél.

A magyar munkahelyek egy része lassan nem iroda, hanem mamahotel képét nyújtja. A munkáltató sokkal inkább emlékeztet egy gyermeke minden kívánságát mohón leső és kielégíti vágyó anyukára, míg a munkavállaló az anyukája szeretetével visszaélő, azt már-már kihasználó húszas-harmincas kisfelnőttre, nem pedig egy elkötelezett, a saját és munkahelye céljaiért küzdő dolgozóra. Természetesen tisztelet a kivételnek. Ma harc folyik a munkaerőért, és nem csak a „jó” munkaerőért. Azt minden bizonnyal túlzás lenne állítani, hogy a munkavállalók visszaélnek helyzetükkel, de az biztos, hogy élvezik azt, és a végsőkig feszítik a húrt. És ha mindez önmagában még nem volna elég, az tapasztalhatjuk, hogy egyes szakérők az employer branding zászlaját lengetve lassan a bőr forgószékhez való jogot is alaptörvényben kívánják rögzíteni.

Egy biztos, a lojalitás manapság nem érték, tény ugyanakkor az is, hogy a munkáltatók is későn ébredtek. A magyar munkavállalói lojalitást és a korábbi alacsony váltási hajlandóságot hamarabb kellett volna felismerni és értékelni. Manapság már kevés különbség is elég ahhoz, hogy a munkavállaló odébb álljon. Különösen igaz ez a mostani húszas korosztályra, akiknél a kényelem, a rugalmasság és a munkahelyi környezet elsődleges szempontok. Ha valami nem kedvükre való, felállnak és lépnek, és vissza sem néznek.

Mégis, ami ma a munkaerőhiányra fogva zajlik a munkahelyeken, az egy tragikomédia. Sokan egy cafeteria csomag összeállítására több időt és lelkesedét fordítanak, mint mondjuk egy prezentáció összeállítására. Egy felnőtt férfi akár heteket is képes eltölteni a céges autó konfigurálásával árlistákat bújva és vadul számolgatva a megadott kereten belüli lehetőségeit munkája végzése helyett. Lehet, hogy az államigazgatásban sokszor az adóforintokat herdálják, de hogy az üzleti szférában is a vevők és ügyfelek pénzéből lakatják jól a kiskamaszokat, az is vitán felül áll.

Már csak az a kérdés, hogy mi van a motivációval. Mi van a kihívással? Hivatástudatról ma már ritkán beszélhetünk, sajnos olyan már csak keveseknek van. De kihívás azért még akadhatna. Tényleg csak azért tanult és küzdött valaki az iskolában – ki milyen szinten és intézményben –, hogy aztán az áhított munkahelyét csak a körülmények és a juttatások alapján válassza ki? A feladat, a fejlődés, az alkotás már nem szempont, vagyis a kihívás már nem motiváció? Sajnos vannak erre utaló jelek. A baj az, ha a kihívás munkavállalói oldalon nem élvez prioritást, a munkáltató pedig el sem várja, akkor annak hiánya előbb vagy utóbb, de a teljesítményen is meglátszik majd. Előbb csak a munkavállalóén, aztán pedig a munkáltatóén. A teljesítmény csökkenése pedig automatikusan vonja maga után a vállalat hatékonyságának és versenyképességének csökkenését. Ezt az stádiumot viszont nem lenne szabad megvárni. Mert előbb vagy utóbb, de a mamahotelből is el kell menni.

humaneroforrasoptimalizalas.hu

Kapcsolódó cikk:

Magyar gazdasági csoda:kevesebb elvárás, magasabb fizetés

 

A bejegyzés trackback címe:

https://humaneroforrasoptimalizalas.blog.hu/api/trackback/id/tr7913525773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

takineni 2017.12.27. 09:48:03

Hát tuti nem a szoftver fejlesztőkről írsz, ott egy szabály van: szarból aranyat, tegnapra.

Ha a kreativitást, kihívást, hozzáállást hiányolod a dolgozókból más területen, akkor csak nézd meg milyen főnökeik vannak, és mindjárt rájössz, mi a valódi ok, ha valaki tényleg xarik bele, annyi pénzért.

Inkább kompromittáló az írásod, mint hogy lenne valami alapja, max a közszféra azon területén tudom elképzelni amit írtál, ahol nincsenek napi kapcsolatban hétköznapi emberekkel.

CyberPunK 2017.12.27. 09:57:53

"Amikor pihenőszobáról, rugalmas munkaidőről, otthoni munkavégzés lehetőségéről, munkahelyi bölcsödéről és még ki tudja miről esik szó, hirtelen nem is egyértelmű, hogy munkahelyi körülményekről és feltételekről vagy inkább egy hétvégi wellness program részleteiről beszélünk."

Neked elmentek otthonról, de nagyon. Az első hülyeség, ok, semmi köze a munkakörülményekhez, de nézzük a többit:.

Rugalmas munkaidő: ez azt jelenti, hogyha valamelyik vicces hivatalba be kell menni, vagy bankban kell ügyet intézni, akkor az megszopta, aki 4-17 között dolgozik. Igen, vehet ki szabadnapot.

Otthoni munkavégzés: ugyanez, ha szerelőt kell hívni, vagy jön valami pöcs leolvasó, aki beakar jutni a lakásba. Maximum a felével lehetett lebeszélni, hogy jöjjön már 5 után, a másik felével megint csak szabadság árán tudnád megoldani. Kivéve, ha otthonról is tudsz dolgozni, és kiesik max fél óra.

Munkahelyi bölcsőde: most akkor nézd meg, hogy mettől meddig vannak nyitva az állami bölcsődék, és ha nem érted a létjogosultságát, akkor komoly baj van veled.

"A feladat, a fejlődés, az alkotás már nem szempont, vagyis a kihívás már nem motiváció?"

Dehogynem, pl megdönteni az új szőkét, az mindennél jobban motivál. Erősen kevered a szezont a fazonnal, valami ifjú titánt lehet ilyen hülyeségekkel szédíteni, de aki tapasztalt az tudja, hogy az nem kihívás, hogy folyamatosan túlórázz, pedig legtöbbször ezt jelenti munkaadói oldalról. A következő kifejezéseket keresd meg inkább: lelkiismeret és lojalitás. A Maslow-piramis teteje meg nem munkahelyre való. Vagy szerinted százból mennyi ember járna be gályázni napi 8-10 órát heti ötször, ha amúgy nem lenne szüksége a fizetésére?

Misfit78 (törölt) 2017.12.27. 09:58:29

Tetszik, jó lett!! És mennyire igaz!

CyberPunK 2017.12.27. 09:59:19

@CyberPunK: 8-17 között, meg nyelvtani galádságok, de ha akarod, akkor megérted.

Sir Galahad 2017.12.27. 10:36:46

Egyszerűbb ez. A munkáltató és a munkavállaló közt folyik egy örök harc, hogy milyen arányban osszák el a munkavállakó által megtermelt hasznot. Ha a munkáltató engedékenyebb, és tisztességesen megfizeti a munkavállalót, akkor neki lesz pénze wellnessre, magánbölcsire stb., és nem is fogja igényelni. Ha nem, akkor meg igényelni fogja.

Bogyó 2 2017.12.27. 10:49:14

Az, hogy ma mennyire visszaélnek a munkavállalók a munkaadók meg futnak a kegyeikért, biztosan igaz, ilyen belterjes, pesti céges, diplomás munkahelyekre, de akkor ne általánosítsunk már. Rengeteg melós dolgozik éhbérért több műszakban kurvára szar körülmények között, állva, nem megfelelő fűtéssel, nyáron rohadt melegben, légkondi, hagyjuk már. És rengeteg üzletben, irodában dolgozó sincs elkényeztetve, sok esetben majd egyszer talán bejelentve, a fizetése egy részét esetleg zsebbe kapva, hogy szabadságra menjen az meg felejtős, ha nem éppen az van, hogy meghalt valaki a családból. Ha ilyen tök jó lenne, nem húzna el több tízezer ember nyugatra, huszonéves aranyifjak, kétkezi melósok, nyugdíj mellett időseket ápoló nagymamák egyaránt.

Bogyó 2 2017.12.27. 10:53:33

@Sexual Harassment Panda: Ez nyilván nem véletlen. Amúgy meg a mai 40-es generáció totál más mint a 20 évvel ezelőtti, erre utal ezzel az író, de a mai kőművesek, autószerelők, vízvezeték-szerelők, varrónők nélküli 20-as generáció még inkább. De a munkakörülmények ettől még egyáltalán nem olyan rózsásak országosan. Ez egy pesti (bölcsőde a munkahelyen, ja mondjuk az ország 10 legnagyobb városában talán) értelmiségi probléma, ha az.

Pan Modry 2017.12.27. 11:00:51

Na ne viccelj, aranyaiban a vallalatok profit/munkabér aranya még nagyon tavol van az idealistol.

Tudom hogy egyesek visszasirjak azokat az idoket amikor megalazoan fos fizetesert bantak rabszolga modjara a beosztottakkal, kisfonokok kiskiralykodtak. Halistennek az allami intezmenyeken es nehany fideszes crony "uzletember" cegen kivul kezd eltunni, ennek inkabb orulni kellene es nem picsogni rajta.

Ja es kedves poster piaci verseny van, a munkaeroert is, ha nem tetszik huzz a picsaba Eszak-Koreaba!

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.12.27. 11:14:33

Az osztályharc fokozása a fő módszer ebben az esetben: nagyon elszemtelenedtek a kulákok!

Drednaught 2017.12.27. 11:51:59

Jajjj, de cuki a kis HR-es,a hogy sír, nyafizik :)

" A magyar munkavállalói lojalitást és a korábbi alacsony váltási hajlandóságot hamarabb kellett volna felismerni és értékelni."
Ennyi a lényeg, faszom!
Eddig volt a jó idő, most viszont ti térdeltek és finoman nyálazzátok az ajkaitokat, lélekben rákészülve a szopásra.

Főleg ebben az országban volt jellemző, hogy tényleg szarba se vették a dolgozókat. Most ne is számítson semmilyen vállalatvezető/tőkés/munkáltató más hozzáállásra, ha fordul a kocka.

Ja, mellesleg még a mai napig nem szándékozik egyetlen cég sem hozzáigazítani a régóta meglévő dolgozók bérét a piac kínálta bérekhez, szóval nem, nem tanulták meg a leckét még most sem.
Valami csodában bíznak talán, hogy a legtapasztaltabb dolgozók nem beszélnek más emberekkel, nem olvasnak újságot? :)

vittore 2017.12.27. 12:08:57

"Amikor pihenőszobáról, rugalmas munkaidőről, otthoni munkavégzés lehetőségéről, munkahelyi bölcsödéről és még ki tudja miről esik szó, hirtelen nem is egyértelmű, hogy munkahelyi körülményekről és feltételekről vagy inkább egy hétvégi wellness program részleteiről beszélünk."
Nahát, nem működik már a " hanem tetszik, ki lehet lépni" hozzáállás? Szegény cégek, szegény picsogó HR esek. Mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet.
Az általad felsorolt szörnyűségeknek egy normális európai cégnél evidensek.

Kivancsi 2017.12.27. 12:21:49

otthoni munkavégzés lehetőségéről
na ezzel csak ovatosabban...... a lehetoseg vagy kell otthonrol dolgozni!
NEM mindegy! :):)

Prophetic 2017.12.27. 13:12:39

Atyaég, de fos cikk. Ez nem szakmai HR érvelés, hanem valami kiégett középkorú vállalati bürokrata reménytelen vernyogása.

Egyetlen szakmai érvet nem voltál képes felhozni.

jackboy 2017.12.27. 14:02:00

Ez egy összetett téma, bonyolult dolog a kapcsolat, a munkaadó és munkavállaló között.
A legkevesebb költséggel, a legtöbb haszon a cél az egyik, illetve a legkevesebb munkával a legtöbb fizetés a másik oldalról.
Az ókori római elit gondolkodói összeültek egy nap, és teljes egyetértésben arra jutottak, hogy a rabszolgáknak a legideálisabb életforma a rabszolgaság. Máshogy nem is lehetne - vallották.
- Nem kellene egyenruha a rabszolgákra?
- Inkább ne, túl sokan vannak, és ha ez látható lesz, hátha fellázadnak.
És nem is lázadtak fel soha, azóta se.
Érdekképviselet, szakszervezet? Ugyan már.

Igazság nincs, nem volt, nem is lesz.

A blogíró pedig egy beképzelt érzéketlen nagyképű seggfej.
Mamahotel, wellness. És még rúdon táncoló nőket is légyszíves. Hogy törne le a keze, amikor ilyeneket írogat.
Minek lázít feleslegesen azt csak ő tudja.

European citizen 2017.12.27. 15:25:55

Lojalitás: megtörtént eset (és biztosan nem egyedi), hogy a leszálló ágban levő cég egyre tarthatatlanabb határidői miatt a csapat szép lassan áttért a napi 10-12 órás munkarendre. A túlóra fizetéséről persze hallani sem akartak, a munkavállaló volt a f***sz, hogy nem fért bele a keretbe. Mondták ők. Az így ment, mi hülyék (értsd: a céghez lojális emberek) csináltuk. A főnökeink biztos kaptak valamit, mi nem. Utólag visszagondolva, jó nagy hülyék voltunk, hogy pár hónap után nem álltunk fel. Aztán egy szép napon összehívták a bandát, és megköszönték a részvételt. Persze akkor már úgy beszéltek, mint akik nem is tudták addig, hogy a 8 órára fizetett emberek napi 10-12 órákat húztunk le. Néha többet is... Meg miért nem szóltunk, ezt simán megoldották volna, bla bla bla...

Tényleg nincs értéke a lojalitásnak...

Utána elmentem jóval több nettóért máshova. És igen. Mindkét helyen volt "mama hotel"... :)

Oliver Garcha 2017.12.27. 15:46:21

Muhaha! Mamahotel!
"Főnök" a kuncsaft látogatásakor: "Nézd, hogy dolgoznak a droidok!"
Fizetés: "M'ér nem szóltatok hamarabb, már elköltöttem másra!"

vu2 (törölt) 2017.12.27. 17:39:39

Jó lehet a cucc amit szív.
Kezd izzasztó lenni jó pár cégnél a helyzet. Villantani kell ütős és valódi megoldást élesben, nem pedig elmélázgatni hr-es és álvezetői okosságokon.

rnz 2017.12.27. 17:43:36

40 vagyok, fejlesztő, ismerek igen sok hasonló korú embert a szakmán belül és kívül is. A fenti szösszenet egy hatalmas baromság, úgy ahogy van.
A legtöbb ilyen korú munkavállalónak normális esetben már családja van gyerekekkel, így pusztán normális körülményeket akar (beleértve a trükközéstől mentes bért is...) és némi megbecsülést. Egyáltalán nem vágyik a mamahotelre, pihenőszobára és más baromságra. A mostani 20-as, korai 30-as éveikben járók esetleg, de az ő realitás érzékük amúgy is közel nulla.

Misfit78 (törölt) 2017.12.27. 18:32:44

Márpedig a fentebb írt jelenség igaz! Oké lehet csak egy nagyon szűk szakmában, de igaz! Több, mint 10 éve SSC-ben dolgozom, ott ez a jelenség abszolút így van! Ülnek a fincsibe, a mindenféle fantázianévvel ellátott kis pozijukban a közép és felsővezetők, unottan, belefáradtan arccal a falnak. Egyedül uralják a saját kis felségterületeiket, ugyanazokkal a rég bevált módszerekkel operálnak, nem fejlesztenek, nem újítanak, semmi progresszió csak a túlélésre hajtanak és közben ügyesen lavíroznak hétfőtől péntekig szinte nulla erőfeszítéssel, profi módon hárítanak el magukukról minden felelősséget, de persze a havi több százezres fizut, céges autót, céges mobilt, céges laptopot elvárják. Mindeközben kurva nagy arccal élik a mindennapjaikat, mert ők "mánágerek" persze a lustaság és butaság két kilóméterről ordít róluk. Ha valamelyiküktől megkérdeznéd mi is az az outsourcing, állítom egy sem tudná megmondani. Aztán meg csodálkozunk majd, ha továbbviszik vagy visszaszervezik a folyamatokat a picsába, mert a hatékonyság a béka segge alatt van/volt és lesz is mindaddig, amíg ilyen inkompetens bohócok tornásszák fel magukat a ranglétrán, olyan vastag bőrrel ar arcukon, ami a büdös nagy multik kizsákmányolására irányul. Csak hogy ezek a büdös nagy multik adnak több száz ezer embernek itthon munkát, jócskán átlag feletti fizetéssel. Majd egyszer jól visszanyal a fagyi aztán akkor lehet majd sírni, lehet menni szart lapátolni havi 100 ezerért! (mondom SSC vélemény!)

smartdrive 2017.12.27. 18:36:41

hát, ez jár cserébe a "rengetegen állnak sorba, hogy a helyedre üljenek" mantráért

nem. nem állnak sorba

2017.12.27. 19:00:21

@takineni: sajnos igazad van, a közszféra nem egy részén picsognak ilyeneken. ott, ahonnan elmennek a normális nyelvet tudó emberek, akik már máshol is dolgoztak. ott még csak nem is hr-esnek hívják a hr-est, hanem személyzetisnek :) és picsognak, h jé nem csicskulnak be az államtitkár úrnak.

midnightcoder2 2017.12.27. 19:42:05

"Amikor pihenőszobáról, rugalmas munkaidőről, otthoni munkavégzés lehetőségéről, munkahelyi bölcsödéről és még ki tudja miről esik szó, hirtelen nem is egyértelmű, hogy munkahelyi körülményekről és feltételekről vagy inkább egy hétvégi wellness program részleteiről beszélünk."

Mondjuk munkahelyi bölcsödéről nem is hallottam, nálunk max. csocsószoba van, és otthon dolgozás hetente max. egy napot. Cserébe az okos munkáltató bekúrja a szoftverfejlesztőit egy szép nagy open office-ba, ahol nagyjából az energia fele azzal megy el, hogy a körülötted lévő fehér zajban megpróbálsz arra koncentrálni ami a dolgod. Ami általában picit komplexebb probléma mint a HR-esé.

"Egy biztos, a lojalitás manapság nem érték, tény ugyanakkor az is, hogy a munkáltatók is későn ébredtek. A magyar munkavállalói lojalitást és a korábbi alacsony váltási hajlandóságot hamarabb kellett volna felismerni és értékelni."

Bizony-bizony. Sokkal jobban jár az, aki 2-3 évenként vált, mint az, aki ül a seggén. Még akkor is, amikor tényleg nem könnyű értelmes embert találni a feladatra, és akkor is, amikor egy-egy ember úgy egy hónap alatt ismeri meg a rendszert, és úgy fél év után lesz teljes értékű csapattag - már ha vérprofi.

"Már csak az a kérdés, hogy mi van a motivációval. Mi van a kihívással? Hivatástudatról ma már ritkán beszélhetünk, sajnos olyan már csak keveseknek van. De kihívás azért még akadhatna. Tényleg csak azért tanult és küzdött valaki az iskolában – ki milyen szinten és intézményben –, hogy aztán az áhított munkahelyét csak a körülmények és a juttatások alapján válassza ki? A feladat, a fejlődés, az alkotás már nem szempont, vagyis a kihívás már nem motiváció? "

Te sem hivatástudatból vadászol a emberekre, hanem mert megfizetnek.

hipokrita 2017.12.27. 19:57:14

Őszintén szólva nem tudom eldönteni, melyik része a nevetségesebb ennek a műalkotásnak. Talán fogalmazzunk úgy, hogy az elmúlt pár év bérkorrekciója még messze elmarad attól a szinttől, hogy panaszkodni merészeljen egy magyar munkaadó, meg munkahelyi jólétről beszéljen. Bár néhány helyen a fentiek megvalósultak, de még az agyonajnározott IT szektor is annyit tud kínálni, hogy nem éhbérért dolgoztatnak. Máshol meg a helyzet változtatlan.

Behaton 2017.12.27. 20:02:14

Tényleg doktor az, aki ezt írta?

@Drednaught:
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1
+1
...

xporolyke 2017.12.27. 20:27:16

A fenti szovegnek nincs ertelme. Koszonjuk!

Almandin 2017.12.27. 21:16:17

@Bogyó 2: Ez valóban csak néhány munkahelyre igaz. Nyugaton már vannak munkahelyek,ahol bevezették ezt, de azért, mert az elkényeztetett fiatalok otthon semmi fegyelmet nem tanultak. Jó meglátás, hogy ez csak felsőbb szinteken igaz. A gyári munkásokkal nem fognak így bánni belátható időn belül. Magyarországon pedig ez a jelenség még csak nyomokban lehet jelen.

Jobban tudja 2017.12.27. 22:21:16

Ez az ostoba, minden szakmai tudást és realitásérzéket nélklülöző baromság csak valami szánalmas kudarchalmaz nyomorék ideböfögése lehet, aki az iskola óta kísérő kudarcait egy beprotezsált kiadó laphelyére idehányt nyávogással képes elérni. De mégis inkább egy olyan rohadék vállalkozónak is alig nevezhető köztörvényes bűnöző féreg benyomását kelti, akinek savanyú a szőlő, mert megörökölt vagyonból, vagy inkább bűnözéssel szerzett tőkéből a pénzét tisztára mosó és fialtató vállalkozásába már nem talál olyan rabszolgákat akik a nominális munkaidő duplájában mnimálbérért, óriási hasznot hajtva lelkesen csicskáznak csak nehogy őket rúgja ki a tisztelt szarházi főnök aki a más nyomora árán szerzett vagyonával vagizva luxusautókázik és egzotikus nyaralásokra jár, meg drága szórakozóhelyeken múlatja az idejét abból a pénzből amit úgy szerzett, hogy a munkásai hullára robotolták magukat és közben élvezte a hatalmát a hitvány féreg, mert a hatalomvágy a mohóság mellett a leggusztustalanabb tulajdonságok egyike, ugye te alantas rohadék?
Most meg rinyálsz mint valami rossz kurva, hogy már nem találsz gyakorlattal rendelkező mérnököt szerelőnek, szakmailag tapasztalt jogászt titkárnak meg közgazdászt bérszámfejtőnek és növényorvost
kétkezi kertésznek, mert az milyen királyság ugye te jellemtelen gané? Azt hiszed, hogy a munkaerőkeresés a tőke szempontjából véghezvitt válogatás? Lófaszt, majd megtanulod, hogy ez szociális kérdés a javából méghozzá nagyon kényes téma? Olvasd el Marx idevonatkozó művét, hogy is működik a dolog, majd tanulmányozd a 17-89-ig tartó kelet-európai történelmet, hogy a túlzott gőgöséség és aljas elnyomás mihez vezet. Persze neked nem számít amíg a BMW-ben pöffeszkedhetsz, de ez az idő véget ért. Hahaha! Áruld már el, vajh melyik egyetemen milyen szakon végeztél, miféle gyakorlattal rendelkezel és hány nyelven beszélsz! Ne hazudj! Ja és miután idehazudtál valami sosevolt de nagyon királynak tűnő iskolát kezdjünk el arról is értekezni milyen tantárgyakat tanultál és mennyi ideig és főle mi maradt meg belőle a hangyás buksidban? Pl. szociológiából és pszichológiából mire emlékszel? Netán vállalatgazdaságtanból okoska? Nosza rajta ne szégyellősködj, mert személyemben szakmabeli hozzáértő közönségre leltél! Fejtsd már ki légy szíves tanulmányaid kronológiáját!

Jobban tudja 2017.12.27. 22:24:07

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Piszkos fideszes vagy, de veled el lehet végeztetni a mocskos munkát meg lelked is beleadod. E tekintetben meg lehet benned bízni.

szpsz 2017.12.28. 02:22:48

Lehet itt lamentálni feladatorientált lojális hivatástudatról, tényleg fel kellene ébredni és rájönni, hogy: ad1 a munka nem más, mint egy eszköz a felélni kívánt anyagi javak előteremtésére, ad2 egy üzleti tranzakció, miszerint valakinek van egy portékája (ideje, tudása, ereje stb) és ezt áruba bocsátja, ráadásul számára előnyös "adásvételt" keres. El kellene már szakadni az ilyen "lehajtott fejjel munkába járásos" paradigmától, ahol a főnökök seggét ki kell nyalni, ahol a mindennapok a hatalmi drámák színterei, ahol bele kell törődni abba, hogy nem fizetnek a túlóráért, ahol bele kell törődni abba is, hogy egyre többet dolgozz ugyanannyiért stb stb stb. Hát nem, ez már egy túlhaladott eszme. A kereskedelemben is a profitmaximumra törekszik mindenki és ezt senkinek esze ágába sincs negatívan bírálni, akkor miért is kellene ennek másképp lennie a munkaerő "adok-veszek" területen?

midnightcoder2 2017.12.28. 07:30:43

@Jobban tudja: Rosszul látod. A birca valóban nem fideszes, ő kommunista.

midnightcoder2 2017.12.28. 07:31:29

@szpsz: Fasza dolog a hivatástudat, csak elég nehéz vele lakáshitelt törleszteni.

blöff 2017.12.28. 09:12:16

"A teljesítmény csökkenése pedig automatikusan vonja maga után a vállalat hatékonyságának és versenyképességének csökkenését. Ezt az stádiumot viszont nem lenne szabad megvárni. Mert előbb vagy utóbb, de a mamahotelből is el kell menni."

Úgy tesz, mintha az, hogy végre talán nem utolsó szempont a dógozó igénye, az egy nem kívánatos állapot, amit idő előtt be kell fejezni. Mert mégis micsoda dolog már az, hogy a dógozó a saját jólétével törődik. Az, hogy 12 órázik, túlórapénz nuku, elvárások, taposás, bunkózás, majd leépítés, szar pénz, de a tulajdonos és a vezetés zsírosodik, na az az jó alapállapot.

gigabursch 2017.12.28. 09:55:03

Megnézném a mamhotelt erdészeknél, mezőgazdászoknál, kogó és fémfeldolgozóknáll...